Johnny Chung Lee nevét biztos sokan ismeritek. Ember-gép interakció témakörben kutatgat, és igazából a Nintendo Wii távírányítóját felhasználó projektjeivel lett híres a neten. Ezekre most ki sem térnék, engem az érdekelt mi újság dzsoniék háza táján manapság, rég hallottam felőle. Frissebb információkat találunk a projektekhez készült blogon. Egy nyári posztban olvashatunk újabb ötletekről és megvalósításokról (kinyitható képernyő felület, 3D érzékelés több wiimote-tal, univerzális mutató eszköz, háborúsdi ala "laser tag", ilyesmik). Az utolsó bejegyzés egyik tanult kollegájával és annak munkájával ismertet meg bennünket. Ide is beágyazom az egyik Andy Wilson-os videót, hiszen aki Johnny haverja, az rossz ember csak nem lehet:
|
Kaptam ma egy ilyen tárgyú junk emailt, gondoltam remek bejegyzés cím válhat belőle. Egyébként pedig a közelmúlt ügyködéseit próbálom összefoglalni. Amióta Bloglines-ról Google Reader-re váltottam, próbálom minél több mindenre használni az rss olvasót és magát a feed-eket. Igyekszem az érdekesebb posztokat megosztani a jónéppel, melyek az alábbi címen elérhetőek mindenki számára. Természetesen azzal az alaplogóval, amin nindzsákok büntetnek. Ezekből az uccsó öt darab widget formájában közvetlenül elérhető a grüberli bal oldalán (shared posts,). Szintén ide passzintottam egy Amazon Wish List badge-t, nevezetesen a sajátomat. Ezekkel a cuccokal bővíteném a személyi kincstáram. A gyári widget-tel van egy olyan bajom, hogy nem klikkelhetők rajta a dolgok, ezért választottam az AdaptiveBlue megoldását. Abból pedig konkrétan ezt a kifejtős oszlop formátumot, mert ez tetszett leginkább. A szkript elemzi az oldalt, meglepetésemre felpimpelte az imdb-s vote history dobozkámat: a linkek mellé kattintva egy infó buborék jelenik meg.
A Yahoo Pipes-t már ismertem, tegnap este a Feed Rinse és a Dapper szolgáltatásokkal ismerkedtem. Az előbbivel rss feed-eket szűrhetünk, szervezhetünk csatornába egyszerűen és szép felületen. A Dapper oldalán webes tartalmakból készíthetünk sok mindent, pl. rss feed-et, facebook alkalmazást, stb. Mindjárt elmondom, én mire használtam. A korábban már említett grabcartoons nevű perl szkript-et a cron lefuttatja naponta párszor. Ez a kedvenc napi képregény-csíkjaimból összerak egy html oldalt. (A szkript nem a grüberli szerverén fut, mert itt nincs perl). Készítettem egy subdomaint, ami erre az oldalra van átírányítva, maszkolva. A Dapper alkalmazásom ebből készít egy privát feed-et, aminek ez elemei az egyes napi képek (ill. linkek rájuk). Mindezt pár kattintással.
A guglis olvasót mac-en használom még a Reader Notifier-rel kombóban automatikus letöltésre is. Ehhez a tvrss.net-ről szerzett (vagy akárhonnan feed rinse-szal szűrve) megfelelő feed-re kell feliratkozni, ill. a notifier torrentcast opcióját bekapcsolni. A letöltést magát a transmission végzi. Majdnem elfelejtettem, hogy tegnap este feltettem a Squeezcenter-t a szerveremre (volt slimserver). Sok új fícsörrel van ellátva, érdemes akár OS X alatt kipróbálni. Ubuntu Hardy-n a telepítés végeztével még van egy kis dolgunk, mielőtt elkezdjük szétsztrímelni a világot.
|
Mivel a szánalmasra sikeredett cím nem utal egyértelműen a most kifejtendő témára, ezért elöljáróban elárulom, hogy egy domain transfer folyamatról lészen itt szó. Megosztanék néhány tudnivalót és tapasztalatot veletek, hát ha más is ilyesmibe készül belevágni a fejszéjét. Bizony lassan már egy éve reggeltem a grüberli tartományát, sajnálatos módon csak egy évre. Ezzel még nem is lenne baj, ha a következő éves meghosszabítás ára nem lenne olyan arcpirítóan lehúzós (konkrétan 35$). Valamit anno benézhettem, mert tízes nagyságrendre emlékeztem, lehet csak sunyi módon megemelték közben. A szolgáltatással egyébként elégedett voltam, egyszerűen használható, hatékony, névszervert se változtattam. Szerencsére pár hete arra jártam, csekkoltam a számlát, még maradt időm cselekedni. Jótanácsként jegyzem meg: érdemes havidíjas v. automatikusan megújuló előfizetéseink fizetési időpontjait észben tartani, ez esetben ugyanis két héttel az egy év letelte előtt lett volna esedékes, könnyedén megszívhatjuk ha az utolsó pillanatban szeretnénk valamit lemondani.
Tehát jelen esetben a Yahoo registrar-tól (Y) szeretnénk átvinni egy domaint a Godaddy-hez (G). A domain transfer kiválasztása, adatok megadása után, megrendeljük a nekünk tetsző felállást. Közben rengeteg figyelemelterelő extra szolgáltatást kínálnak fel, de főleg a checkout procedúra idegesített fel. Ennyit még nem kellett kattingatnom egyik paypal-es fizetés során sem. A Y-nál leledző tartományt közben lakatoljuk ki (unlock). Sikeres fizetés után küldenek egy levelet a Y-nál korábban megadott adminisztrátori email címre. Ebben szerepel egy tranzakciós azonosító és egy biztonsági kód, amelyekre szükségünk lesz a továbbiakban. A domain-nek van még egy authorizációs kódja, amit Y-nál megtekinthetünk, jegyezzük fel ezt is. Ha mind megvannak, G-nél segítségükkel ténylegesen elindíthatjuk a transzfert. Y-nak a szabályok szerint 5 napja van, hogy megtagadja az áthelyezést, ha ezt nem teszi meg időben, jóváhagyódik az áthelyezés. G értesíti Y-t a rekord átvételéről, amire újfent go/no-go választ adhat G-nek, szintén 5 napos határidővel. Pozitív válasz esetén a csere-bere végbemegy, erről pedig kapunk egy levelet G-től. Folyamatábrán itt megtekinthető a protokoll.
Nálam négy napig tartott az egész. Ezután én G saját névszervereit és panelját használtam, de meg lehet tartani az előzőeket. Felvettem újra az általam használt cím (A) és név bejegyzéseket (CNAME). A Google Apps levelezési (MX) rekordjait automatikusan be lehet állítani, bár én ezt csak utólag vettem észre. Pár óra múlva kipróbáltam a címeket, elérhetőnek tűntek. Nem maradt más hátra mint lemondani a Y-féle szolgáltatást, ami három klikkel manifesztálható (ebbőll egy felesleges). Végezetül amire még figyelni kell, hogy domain regisztráció és áthelyezés után 60 napig nem mehetünk át máshoz. Viszont transzfer esetén az előző regből hátralévő idő megmarad, és külön zsét nem szoktak felszámolni érte.
|
Még születésnapomra kaptam ajándékba egy Nike hátizsákot, ami különösebben nem keltette fel az érdeklődésemet. Egy ócska Quechua táskával mászkáltam akkoriban, egyszerűen lusta voltam átpakolni (túlélő készlet mindig ott figyel az éppen aktuálisban). Tudni kell rólam, hogy szeretem ha a tatyóm mindig ott van velem, nélküle szinte fél embernek érzem magam. Nem is értem, miért csak nyár végén cuccoltam át az új táskába, a dekatlonos márkájú darabbal tulajdonképpen csak gondom volt.
A becsületes neve egyébként Nike C.O.R.E. Audio Backpack, most pár szóban igyekeznék méltatni. Látszatra hasonló méretű mint a lecserélt kecsua, a használata során viszont kiderült, hogy legalább kétszer annyi dolgot lehet kényelmesen belepakolni. Viselete kevésbé fárasztó, a hátulján a szellőzést és komfortosságot biztosító lukacsos pumpedli (c) réteg található, lásd az alsó képen. Van egy retró nejlon-szitás trikó fílingje a megoldásnak, ha vágjátok mire gondolok. Az "Audio" elnevezés arra utal, hogy felül külön zseb található pl. az ipod-unknak, egy hátsó lyukkal a fülhallgató vezetéknek. Ennek igazából csak a hátizsák nagyobb testvérénél van értelme, amelyen kezelőszervek is találhatóak a lejátszáshoz, itt max. egy shuffle-lal érdemes használni. Elég tolvajbarátnak tűnik ez a kiépítés, már csak ezért sem erőltetem. Elöl két nagy zseb figyel, a külsőn belül még számtalan zug található. Azért kíváncsi lennék a tervezők elképzelése szerint melyik mire való, különös tekintettel a fityegő karabinerre, amely komoly agymunkára késztetett, és tulajdonképpen a poszt megírásához szükséges indíttatást adta. Képeket az oldal Gallery menüpontja alatt találhatunk, ha kíváncsiak vagyunk az említett rejtélyre. A belső fő tároló mint említettem ideális méretűnek bizonyult, ezen felül még rendelkezik egy általam irattárolónak gondolt rekesszel, amelyet a hivatalos leírás notebook tartónak említ max. 14" méretig. Ezt kissé túlzásnak vélem a szükséges védő réteg hiányában, mindenesetre a notim szütyőjével hatásos kombó képezhető.
|
|
