Igazából tök felesleges különleges foglalkozások kiötlésével fáradozni, elegendő felkeresni a magyar álláshirdető portálok egyikét. Itt van egy éppen aktuális pozíció, ki gondolta volna, hogy varázslóként is meg lehet élni: 
|
A sikeres sorozat folytatódik. Az aktuális epizódban az első óhajtott foglalkozásokból szemezgetek, illetve említést nyer a legutóbbi vágyálmom. Haladjunk talán visszafelé az idő fonalán, ha már ezt a valóságban nem tehetjük meg a tudomány mai állása szerint. A hétvégén remek kerti partin volt alkalmam részt venni, melynek apropóját a hozzá tartozó ház avatója és a házigazda szülinapja adta. Viszonylag gyorsan rácuppantam a Kőbambira ©, tulajdonképpen az est további részét egymás társaságában töltöttük. Ha valaki nem vágná, a Kőbambi © név a Kőbányai sörre utal, ami jelen esetben két litykós strapapalackok képében manifesztálódott. Szó szót, pohár poharat követett és mivel a többiek nem akartak hinni bennem elhatároztam, hogy amatőr(!) sör-virsli verseny bajnok leszek. Képességeimmel nagyjából tisztában vagyok, ezért is nem a professzionális karrierre szántam el magam. A kitűzött cél világosan ott lebegett a szemem előtt, az edzőprogramnak azon nyomban nekiálltam, csupán az "eye of the tiger" zenei aláfestés hiányzott. Az ebének köszönhetően becsületesen folytatom a kiképzést, jó úton járok. Az egyik legelső munka, amit megirigyeltem, az nem másoké mint a síugróké. Mindig érdekelt, hogy kezdik el művelni ezt a sportot, aminek a vége az lesz hogy száz méternél nagyobb távolságokra repülnek a versenyzők. Egyszer láttam száraz-edzést, ami abból állt hogy egy faszerkezetről (egy esszel) rugaszkodtak el a srácok, edző bá pedig elkapdosta őket. Itthoni konkurrencia nem túl jelentős, viszont kemény fogyókúrát igényelne a választás. Nyáron sincs uborkaszezon, nemsokára tartanak egy osztrák-német párviadalt az országok focimeccse napján. Valamivel könnyebb munka is tetszett már meg: sült-gesztenye ÉS forralt bor árusként képzeltem el magam pár pihent pillanatomban. Egy Párizs-Dakar ralli indulásakor művelte valaki eme nemes hivatást, én meg csak tisztelettudóan bámultam a mestert. Akkortájt kezdődhetett forralt bor főző karrierem, minek eredményeként mára a tudomány mesternének vallhatom magam (NOT). Hátulütője a dolognak a hidegben fagyoskodás, a viszonylag mérsékelt bevételi lehetőség, és persze a szénfeketévé átalakuló ujjak. Azért megéri.
|
Hajnalban felébredtem, és nem tudtam visszaaludni. Javarészt netezéssel töltöttem az időszakot, IT Science Boy-t játszottam (tudjátok, természetfeletti a tudásszomja). Megosztanám veletek a termés egy részét itt, egy kupacban. Nem tudom mennyire új, de elvileg a skype már képes caller id-nk kijelzésére skypeout híváskor. Gyakorlatilag nálam a szám beállítása az account-omnál egy napja megtörtént, és érvényesítő sms még nem érkezett. Nem sokat használok utorrentet, főleg nem webui-val, aki igen annak hasznos lehet: iPhone Web Interface for µTorrent. Csinálhatna valaki torrentfluxhoz is egy ilyet:  Tök jó hely a pastebin.com, ahol megoszthatunk kódokat a jónéppel, természetesen a sokféle syntax highlighting befigyel. Viszont most pont nem elérhető az oldal. Linux geek irányban tovább haladva a következő megálló a lshw konzolos parancs. Segítségével ssh szessönön keresztül kimerítő infót kaphatunk a szerverről akár a messzi távolból. Egy-egy kapcsolóval képes html vagy xml kimenetet produkálni, szóval egy egyszerű szkripttel webes alkalmazást rittyenthetünk fölé. Persze vannak erre másféle kész megoldások, mint pl. a phpsysinfo. Sajnos az újabb, hármas verzió már php 5.2-est igényel, így nem tudtam itthon kipróbálni. Használtam nemrég a sed parancsot, mert az olyan szép. Hatékonyságával csak egy svájci bicska vetekedhet, sed guruk az én hőseim (juteszembe a wannabe sorozat folytatása várható a héten). Hasznos pocket reference guide-ot ezen a címen találunk hozzá, persze az említett bicskával ellentétben egy üveg bort így sem tudunk vele felbontani. Olvasgattam még a vde2 progiról, amivel akár távoli virtuális gépeket lehet hálózatba kapcsolni ill. drbd-ről. Utóbbi használatával két szerverből főként aktív-passzív felállásban készíthető egyszerűen fail-over megoldás. A raid 1-hez hasonlóan tükrözi az adatokat a másodlagos gépre, amihez persze legalább gigabites hálózati kapcsolat szükségeltetik. Heartbeat segítségével figyeljük mikor purcan ki a master, ezután pedig a szükséges szkripteket lefuttatjuk az újon (pl. ip cím beállítás). Legközelebb alszok. UPDATE: közben megérkezett a skype sms. Vicces fiúk, azt írják két órán belül aktiválják a caller id-t, addig meg lehet deaktiválni. Grrrr...
|
Nemrégiben sikeresen kitárgyaltam egyik haverommal a mémet, ami akkoriban foglalkoztatott. Nagyjából arról van szó, hogy bizonyos napokon látványosan megbámulnak bennünket az emberek, holott erre semmi különösebb okuk sincs. Ugye ez akkor fordulhat elő szemet szúróan, ha rövid idő alatt nagy embermennyiséggel találkozunk, mondjuk tömegközlekedéssel átszeljük a várost. Nyilván egy idő után, és pár fura tekintetet látván feltűnik a dolog, elkezdünk gyanakodni, hogy megjelenésünk hagyhat valamiféle kívánnivalót maga után. Elkeseredetten próbálunk vizuális visszacsatolást kapni kinézetünkről, főleg ha már hallottunk/átéltünk olyan helyzetet, melyben joggal érkeznek a különös pillantások. Nekem mondjuk eszembe jutott egy másik ismerősöm esete, ami egy nem teljesen tökéletes orrfújással indult. De itt ilyesmiről szó sincs, az említett jelenség furcsasága éppen abból adódik, hogy semmiféle gyanús jelet nem hordozunk magunkon, mégis a kisgyerektől az ellenkező nemen át az öregekig mindenkiről hasonló ábrázat olvasható le. Rendben, közrejátszhat az aktuális testi/lelki állapot, mert én általában nem fürkészem a tömeg tekintetét. Viszont erre kaptam a megerősítést: más is tapasztalt már ugyanilyet. Létező mémként elkönyveltük tehát az egészet, magyarázatot nem találtunk rá. Egy másik tapasztalatom már inkább számít törvényszerűségnek, legalább is a Murphy-féle értelemben. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de az utcán a fülhallgató behelyezésével nálam exponenciálisan megnő az esélye annak, hogy idegenek saját kérdéseikkel zaklassanak holmi információk megszerzésének halvány reményében. Tipikusan öreg bácsikák-nénikék szokása ez, de külföldi túristák szintén előszeretettel alkalmazzák ezt a célpont választási stílust. Ráadásul a legkeményebb fajtából valók, nem könnyű lerázni őket, általában egy pantomimes nem hallom mozdulatsort nem esznek meg, az meg végképp nem érdekli őket, ha hanggal próbálsz utalni rá: "bocsánat, de zenét hallgatok". Miért nem lehet engem békén hagyni, kérem szépen?
|
|
